Testkezelések

 Mai ismereteink szerint az egyiptomiak voltak az elsők, akik már kifinomult kozmetikumokat használtak. Menes fáraó (i.e. 3200) sírjában töméntelen sok ékszeren kívül illatos kenőcsök tégelyeit, szempillafestéket, rúzst; hajgöndörítő csipeszeket, fésűket és egyéb szépítőszereket- és eszközöket találtak a régészek. A fáraó nemcsak arcát, de körmét, haját is festette, és a testápolást sem hanyagolta el – illatos kenőcsök, balzsamok sorakoztak ébenfa-ládáiban. A előkelő, gazdag hölgyek éppilyen kozmetikumokkal éltek. A henna használata (hajfestékként) is az egyiptomiakhoz fűződik. A balzsamozás magasiskolája pedig ugyancsak a testápolási kultúra meggyőző bizonyítéka, amit a mai orvostudomány és vegyipar sem tud felülmúlni. Hasonlóan magas színvonalú testápolásról árulkodnak a Mezopotámiában, Perzsiában, és az Arab-öbölben talált leletek. Babilonban a nők a mellüket is „sminkelték”.
A görög kultúra legendás szépség-tisztelete és testkultúrája jóval később alakult ki, de halvány nyomokban őrizte az egyiptomi hatást. A „koszmetikosz” is görög szó, jelentése: szépíteni, ékesíteni. A görögök olajainak és kenőcseinek alapanyaga rózsa, pézsma, citrom, bazsalikom, citrusolaj volt. A nők rúzzsal kenegették ajkaikat, és imádtak társaságban fürdőzni.
A borotválkozás szokását – sőt, egyéb, a férfiakat érintő szőrtelenítő eljárásokat – Nagy Sándor makedón birodalma idején kezdték alkalmazni a hadseregben, mert ízléstelennek találták a túl sok szőrt. A legnagyobb fejlődést azonban a római császárság korában érték el a kozmetikumok.


IGÉNYBEVEHETŐ SZOLGÁLTATÁSAINK

 



(A szolgáltaások részletes leírásánsk megtekintéséshez, kattintson a táblázat Önnek megfelelő sorára!)


Lejátszáshoz kattintson a Play gombra!